|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Amikor túlléptem a héthatáron,
és szaladtam, mint lovam szabad száron,
mikor az eget kézzel markolásztam,
és felhőkből sodortam nyakba sálam,
az összes mindent öles zsákba raktam,
már derekam se roskadt meg alattam,
és mint, ki mindent érdem szerint nyer meg,
a mások borát kínálta a serleg,
nem éreztem a kapzsiságban vesztet,
de ösztönöm fontolva rám ijesztett,
és belényilallt valami a jóból,
a gyerekkori anyám biztatóból,
ki csönddel mondta, sose verte dobra,
de hallgatása összesokszorozta,
fiam, a szomj még sehonnan se látszik,
de tudd, a vizet soha ne merd sárig.
|
|
|
- július 08 2015 14:11:30
Kedves Mityka! Nagyon szép a versed, és mondanivalója. Üdvözöllek: Mária |
- július 08 2015 18:54:35
Egyszerűen nagyszerű, eme remeked!
Elismeréssel gratulálok: KíberFeri  |
- július 09 2015 05:50:25
 Édesanyád jól tudta és mondta, te meg remekül megírtad. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
