|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Rainer Maria Rilke: Herbst
Die Blätter fallen, fallen wie von weit,
als welkten in den Himmeln ferne Gärten;
sie fallen mit verneinender Gebärde.
Und in den Nächten fällt die schwere Erde
aus allen Sternen in die Einsamkeit.
Wir alle fallen. Diese Hand da fällt.
Und sieh dir andre an: es ist in allen.
Und doch ist Einer, welcher dieses Fallen
unendlich sanft in seinen Händen hält.
(Ősz
A levelek hullanak alá a magasból,/mintha távoli kertek hervadoznának az égben;/a megsemmisülés gesztusával hullanak.//
Éjszaka a nehéz Föld is hullik/az összes csillagból a magányba.//
Mindannyian elhullunk. Ez a kéz is./És bármi másra nézel, mindenben ezt látod.//
És mégis van Valaki, aki ezt a hullást /végtelenül gyengéden tartja a kezében.-Ross nyerse)
Rainer Maria Rilke: Ősz
Csak hull, csak hull alá a sok levél,
akárha égi kertek lombja volna;
halála ellen nem tesz semmit egy se.
A Földnek csillagkertből éjbe esve
magányba hullni volt tán ily nehéz.
Elhullunk, lásd. Miképp e kar lehull.
Halál van benned is: ne nézz te másra.
De Él, ki ezt a hulló létet szánva
kezével lágyan még utána nyúl.
|
|
|
- augusztus 03 2015 16:16:37
Az elmúlásban mindig ott a szomorúság - de az őszben a szépség, a sokszínűség.
Nagyon szép vers. Szeretettel - Szfűz |
- augusztus 04 2015 10:49:32
Igen, nagyon szép vers. Remélem, sikerült jól interpretálnom.
Köszönöm, hogy olvastad, kedves! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
