|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 I
Elõtte a függöny
Kint már zúg a taps,
Szomorú a szíve ,
De észbe kap.
Kilép a porondra,
S kezdi a mókát,
Szívessebben sírna,
De azért járja a polkát.
Játszik, nevettet,
S tombol már a nép
Nem láttam ily jó.
Bohóc számot még.
Õ meg hajlong, botladozik,
S a függöny mögé szalad,
Várja, hogy a taps szünjön,
S majd egyedül marad.
A taps, s a nevetés halkul,
Majd egészen elenyész,
A Bohóc ledobja ruháját,
S arcáról lemossa a nevetést.
Könnytõl nedves álarc,
Most a széken hever,
Sóhajt a Bohóc,
Most is sírni kell.
Félve körül néz,
Látja-e valaki,
De üres a nézõtér,
És csend van odaki'.
Csak az õ fülébe cseng
Még a taps, s a nevetés,
Mikor a bohóc másodszor
A porondra lép.
( Gondoltátok volna,
Hogy most kérni akar?
Áh, most, hogy egyedül maradt,
Már senkit sem zavar! )
Megszólal a Bohóc,
( Bár kihúnyt már a fény is)
-- Ha még lehet, hát
A Bohóc kér is.
Kéri, hogy csend legyen?!
De nevet a szél is,
S most jövök rá, hogy
Cak Bohóc vagyok én is.
Kérem, hogy csend legyen.
De nevet a szél is,
Függöny mögé bújnék,
De játszani kell mégis.
Ajka, 1969. Január 1. |
|
|
- február 27 2008 12:13:40
Ez a bohóc kettõs élete vagy kiváltsága, nevezzük ahogyan akarjuk s benne néha magunkra ismerünk.
Szépen leírtad. |
- február 27 2008 19:56:38
Meghatóan szép. Sokszor sajnálom a bohócot, neki akkor is nevettetnie kell, amikor nagyon szomorú. S vajon õt ki vidítja fel?
nagyon jól összefoglaltad ezt a kettõsséget. Szeretettel: zsuzsu |
- február 27 2008 20:27:22
Igen, vannak az életnek pillanatai, mikor mindannyian felvesszük a bohócruhát és tesszük, amit kell. Megható lett ez a kis történet, mint ahogyan az emberi élet is. Szépen leírtad. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
