|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
És fest a vágy, ecsetén remény,
képzeletvászonra csorog rá a fény,
és kék terül, halványan ölel
izzó vérkorongot, felleghez közel.
S lent zöld simul, benne rózsaszín,
virágmezőn könnyű mokaszin
andalog, lépte fű fölött lebeg,…
… s én bámulom, szívem csak hebeg.
Bőre bársonyán lágy barna terül,
hajára az éj feketéje ül,
szemöldökív alatt két barna tó,
benne gyönyörűség ring, nyugtató,
és a vágy most rózsavérbe márt,
az ecset ajkat fest, mit a szív kívánt,
és a képre pazar szivárvány terül,
a világ megszűnik, csak ő van egyedül,
az indiánleány, igéző, gyönyörű,…
s nincs tovább, kevés minden betű…
… az ecset zuhan, sziklákon törik,
remény illan el, messze költözik,
szurok feketét önt a kín magány,
eltűnik a kép, s az indián leány,
képzelet vásznára varjú tolla hull,
de a vágy újra fest, fest makacsul.
|
|
|
- augusztus 05 2015 08:09:25
Ezer színben pompázNagyon szép, de zet még fokoznám. Nagyon jó versed mint egy festmény melyről írtál. Szeretettel. Éva |
- augusztus 05 2015 18:06:05
Köszönöm Éva! 
Üdv.
Janus |
- augusztus 05 2015 19:03:36
De szép hasonlatok!
"virágmezőn könnyű mokaszin
andalog" ...ez az áthajlás,
Csupa szín ez a vers!
Boldogság olvasni. |
- augusztus 07 2015 11:37:06
Nagyon Köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 04. kedd,
Károly napja van.
Holnap Imre napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
