Rebbenő szempilláid alól
Szemedben könnyek csillognak.
Fájdalom és öröm szikrákat szór
Fények és árnyak között szálló érzések
Sorsod útjai, eltemetett titkok
Életed érzelmek mély világa
A pillanatok emlékbe zárt végtelenje
Ez a szenvedés dúl szívedben,
Taszít fájó gyötrelembe
Vajon lesz e kiút a borzongás sötét bokrából?
Vajon süt e még fény, lesz e feloldozás,
Mely felhúz a bánat poklából?
Kérdem én: lesz e megnyugvás bárhol?
Dellamama - augusztus 13 2015 10:31:21
"Vajon lesz e kiút a borzongás sötét bokrából?" - kérdezem én is.
Megérintő közelségbe került versed hozzám.
Szeretettel, baráti öleléssel: Maria
szomorufuz - augusztus 13 2015 11:50:54
Drága Mária!
A kérdésekre sajnos nincs válasz - sorsunk útját végig kell járnunk.
Köszönöm olvasásodat. Szerető ölelésem - Szfűz
Deak Eva - augusztus 13 2015 13:46:16
Drága Margitka! Komoly kérdések, remek sorokban. Többször is átolvastam annyira megfogott! Szeretettel gratulálok. Éva (magánba írok levelet, amit nem szeretnék ide feltenni). Puszim. Éva
Szeretettel: Jessie./
