Kidomborodom
Ropogva szakadnak fel a bordák
Az eleven hús utat enged
Neked
Sosemvolt magzatom
Elvetélek
És nem tart össze más
Csak a köldökzsinór
Nincs erõm elvágni
Inkább a nyakam köré tekerem
Hogy az emlékek véres gõzét
Az arcodról lélegezhessem.
denes - február 28 2008 09:13:51
Fura gondolatok még furább köntösben.Így íródik a vers.
marica - február 28 2008 15:56:26
Kedves puppet!
Versed valóban az õrület határát fejeziki, eszméletlen jó képekben. Tökéletesen átérezni azt a szívszaggató érést amit érezhet egy magzat elvetélése közben, fõleg egy elõrehaladott állapotban, amikor már azt a végtelen jó anyaiérzést kel kitépni szívébõl. amit a nem lehet szavakkal kifejezni, csak érzékeltetni.
Valósággal megrendített a versed.
Együttérzésre köteleznek a megjelenített képek.
Szeretettel: marica
reitinger jolan - február 28 2008 16:16:17
"Jó " hangulatban lehettél amikor megírtad !
Üdv.J.
reitinger jolan - február 28 2008 16:29:34
Visszatértem, mert még eszembe jutott, hogy a mostani verseid Mason zenéjét, szövegét mondatják velem.
Üdv.J.
PlasticPuppet - február 28 2008 20:41:41
Az én "elvetélt magzatom" valójában a szerelmem volt, aki sosem volt az enyém. Viszont nem szeretném átélni az élményt, amit metaforaként felhasználtam és anyám átélte már...
Köszönöm a hozzászólásokat. Kedves Jolán, igen, a hangulat miatt a képek gyakorlatilag adták magukat. Az említett zenét meg szeretem és nagy hatással volt rám, bár az írásban nem annyira. Elvileg.
