|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Mikor már meg-megcsusszogott a szálon,
bár bírta-tette volna mindenáron,
még biztatgatta néhány suhanásnyit,
kivárva, amíg faárnyékba vásik,
s a döcögéstől meglassult a gazda,
a kéz a markolást is abbahagyta,
majd jött az üllő, csúcsa földbe szúrva,
mért ütögetés, lassan tolva-húzva,
és pontosan úgy, hogy a kalapácsnyom
az újult élen csipkésebbnek látsszon,
a dologtevést nem sajnálta tőle,
az idő így csak lassún ment előre,
aztán valami áldott türelemmel,
ráhunyorogva égig ért az ember,
s a nyélre dőlve,meggörbült erővel,
még megkínálgatta a kaszakővel,
a verejtékből kivett egy keresztet,
de lendülete fikarcnyit sem vesztett,
s hogy részét kivegye a szívverésből,
egy felhő fehér gyolcsot szőtt a kékből.
|
|
|
- augusztus 15 2015 08:33:15
Élethű ábrázolása mult emlékeinek. Igaz még a szomszédom szeretettel használja és oly jó emlékezni. A férjem 10 éve elhunyt és a kaszakő oda van felakasztva ahová Ő akasztotta. Mint egy ereklyét őrzöm. Szeretettel olvastalak. Éva |
- augusztus 15 2015 11:48:30
Hmm... fölséges lett eme remeked. ÉN gyermekkoromban sokat mentem ki, amikor aratás volt és nagypapám bizony sokszor kalapálta ki a kaszákat...
Juj, de nagy élmény volt újra élni...
Őszinte, alázatos tisztelettel, elismeréssel, kalapemeléssel: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri    |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
