Homályos tükör az égbolt,
árnyak sodródnak köröttünk
Sziporkázó csillagfények
gondolatban téged idéznek
Fogadtad: nem hagysz el,
utamon mindig velem leszel
Egyedül gyötrődök az éjben,
a messze tűnő gondolatban,
a válaszok végleg elmaradtak,
az álmok mélyén elraboltak:
Nincs, ki megvigasztalna!
Szenvedek, az életem tiéd lett,
kezed már nem simogat,
szemed fénye régen kialudt,
gyertyád lángja is ellobbant
szhemi - augusztus 21 2015 17:34:11
Kedves Szomorúfűz!
Szomorú, de nagyon szép. Írnék többet is, de félek, hogy feltépnék egy sebet, és ezt nem akarom.
Szeretettel: József
Radmila - augusztus 21 2015 17:47:08
Jaj, drága Szomorúfűz!
Fájdalmasan szép versedhez nincs megfelelő kifejezés az elismerésre.
Szeretettel, őszinte barátsággal ölellek. Talán enyhíthetek fájdalmadon: Mila
szomorufuz - augusztus 21 2015 18:04:46
Drága Mila!
Köszönöm vigasztaló szavaidat. Nehéz bármit is mondanom. Szomorú aktualitású a versem. Ölellek szeretettel - Szfűz
Dellamama - augusztus 21 2015 18:23:24
Visszajöttem mégegyszer csodálatos versedhez.
Annyira megérintett, hogy könnyeztem.
Fájdalmas és szomorú érzéseket idézett fel bennem is.
Drága Gitkám,baráti ölelésem: Maria
Jessie - augusztus 22 2015 09:22:59
Kedves Gitka! Nagyon szépen megírt versedhez gratulálok neked! Szeretettel : Jessie./
