Figyelem a természetet homlokom ablakot támaszt
Éneklõ szél, õt hallgatom és esõ ad neki választ.
Énekel kopogva, verdes és csapkod
Zokog az ablakon,hallgatom a régi románcot.
S a fáknak ágai vizesek, tiszták
Hajlongnak szél alatt: járókelõk, az utcák
Fütyölve jár közöttük a télies szél
Könnye az esõ és ritmusban él.
Csend van a házban, egy üres szoba
Más nincsen mi szóljon, csak ketyeg egy óra.
És figyelek ki, figyelek nem tudom hova
Már a hideg is bennem jár, és könnyeim belülrõl ablakomra.
denes - február 28 2008 09:04:25
Szépen rímelõ, magányos hangulatú szomorkás vers, ahogy az idõ is nyomja rá a hangulatát.
kormi37 - február 28 2008 11:28:44
Szép hangulató lett a versed. Gratula. szeretettel:Kormi
gondola - február 28 2008 18:40:46
Jó lett, csak nagyon szomorú. Jól elkaptad a pillanatot, szinte fázom.
LouisdelaCruise - február 28 2008 19:41:58
Óhh..., bocsáss meg, kedves Potyi! - Elemér!
- De alantas emberi elfoglaltságaim folytán, nem igazán volt idõm, egy pár napot veletek tölteni!
Megint szépet alkottál!
- Most már ideje lesz újból alkotnom a dátumsoraidat!
(csak, hogy tisztán lássak!)
Tisztelettel: Lajos
