|
 Vendég: 67
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egyszerre robotok
és ösztön állatok
vagyunk.
Éjt nappallá téve
robotolunk,
hajtunk
a modernül felszerel
otthonunkért,
a pénzért a luxusért.
Észre sem vesszük:
az egészbõl semmit sem élvezün.
Haza csak enni inni aludni járunk,
gyermekre vágyunk,
de nincs idõ,
lassan õ is felnõ,
mint kellék.
A helyet, hogy szépre jóra nevelnék,
csak ellenõrizzük, de azt is csak talán,
és õ óvodába iskolába jár,
mert néki az a munkahelye.
Hely de szegény mit kap bérül ezért?
Maradj csendbe! Fáradt vagyok!
Nem látod miért?Mert dolgozok!
Hát nem tudod értékelni!
Még mi kell? Neked nem elég ennyi?
Te hálálatlan gyermek!
Ezt mind érted teszem,
hogy meglegyen mindened.
Ott a sok játék,
cukorka csípsz ajándék,
baba és kisvasút.
De eszünkbe sem jut
leülni mellé:
Nézd! Hogy fut!
S nem visszük a szabadba,
hogy a természet szépségét láthassa.
Csak robotok vagyunk,
a pénzért hajszoljuk egymást,
elfelejtünk egy, s mást.
Egymást ölelni simogatni,
a másik arcára, szájára csókot adni,
és mondani gyengéden: szeretlek.
Megtesszük ezt menetközben,
mert a végtelen munka közben,
akad némi pillanat
és van aki épp kézbe akad,
Hát elkapjuk egy fordulóra.
Nos! Ez az ösztön óra.
Mert kell.
A biológiai ritmus meg kívánja,
Pont itt, é most, és elég mára.
Észre sem vettük:
már is visszatérünk az ösztön világba.
Az idõ mind ezzel nem törõdik,
Õ is pörög, ketyeg, nem nyûglõdik
a biológiai óra .
Szaporodik a pénz a ránccal,
és semmit sem törõdtünk egymással,
Azzal kit társul választottunk akkor,
mikor elhittük: az élet szép! |
|
|
- február 28 2008 10:26:34
Szia!
Köszönöm szépen kedves Manon!
Örülök a véleményednek, és hogy te is igy látod.
Szeretettel: marica |
- február 28 2008 10:56:54
Kedves Marica!
"Szaporodik a pénz a ránccal" - lehet, hogy sokaknál így van.
Próbálunk valamennyit öreg napjainkra félretenni, amihez persze majd csak nyugdijba menésünkkor nyúlhatunk hozzá, s elvesszük magunktól azt az összeget hónapról-hónapra, évrõl-évre, s lehet hogy mi magunk nem is élvezzük azt a pénzt.
És való igaz, a ráncaink szaporodnak! Azt hiszem, sokan elmondhatják magukról: "Anyám, én nem ilyen lovat akartam!"
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
|
- február 28 2008 11:15:30
Drága T Zsuzsi!
Nagyon örülök annak a mit írtál. sajnos, hogy ilyen versnek kell, hogy megfogalmazódjon a gondolkodóba. És még sajnosabb, hogy a civilizáció és a technika fejlõdése, az embereket rossz irányba vezetik. De Talán maj eljön az a generáció amelyik tanulva ezekbõl az idõkbõl visszatérnek az egyensúlyba.
talán ez is a célunk, hogy a magunk tusásávan és lehetõségével egy molekulányit ezt elõsegítsük.
Köszönöm, neked, azt amit hozzátettél a vershez gondolataiddal.
Szeretettel: marica |
- február 28 2008 11:33:20
Rohanó életben nincs megállás, de ha van egy kis idõ szusszannunk is kell valamikor. Hát szusszanjunk és újúlt erõvel szaladjunk. Jó lett a versed. Gratula. Szeretettel:Kormi |
- február 28 2008 11:55:12
Kedves Marica!Tükröt tartottál elénk!Igen,el kellene gondolkodnunk,
meg kéne szakítani a mókuskerék pörgését,mert így tényleg nem jó
irányba haladunk...Tetszett a versed!
Tisztelettel:Anci |
- február 28 2008 14:34:35
Marica!
Én is dologozom!
Sokat-sokat rengeteget,
hogy ez az én családomban ez ne így legyen!
Hogy ha mondom gyeremekemnek:
Kedves, olvasd el ezt a verset!
Hogy Õ majd kerek szemmmel mondja nekem,
mikor versed befejezte:
anya, ezt nem értem!!! |
- február 28 2008 14:42:40
No, ezek meg lemaradtak,
pedig ma, Szosztól tanultam!!
 |
- február 28 2008 19:55:02
Szia marica!
Nagyon jól látod a dolgokat. Rohanunk, nincs idõ semmire. Pedig kellene, hogy leüljünk a gyerekekkel játszani egy kicsit, vagy csak a párunkkal egy jót beszélgetni. Ahogy múlik az idõ, mind kevesebb lehetõség lesz erre, és ezek azok a pillanatok, amelyek nem pótolhatók. Szeretettel: zsuzsu |
- február 28 2008 22:09:21
Kedves Marica! Ez mind így igaz! De ha igazán akarjuk, törõdhetünk egymással. A sok munka és stressz mellett is. |
- február 29 2008 07:11:11
Sziaszto!
Köszönöm szépen mindenkinek!
Nagyon örülök ezeknek a véleményeknek nagyon jólesett, hogy ilyen sokan hozzászóltatok
Tudom, hogy többhelyen nem így mûködik, de az a kevés is elég ahoz, hogy sajnos korképnek vehetjük. |
- február 29 2008 16:08:45
A mai világ ördöge a pénz, milyen szépen, hívogatón csalogat mindenkit!, mintha csak alma volna, csak most PÉNZ-nek hívják.
... a felnõttek szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felõl kérdezõsködnek. Sosem azt kérdezik: Milyen a hangja?, Mi a kedves játéka, Szokott-e lepkét gyûjteni?. Ehelyett azt tudakolják: Hány éves ? Hány testvére van? Hány kiló ? Mennyi a jövedelme? Neki és családjának ? És csak ezután vélik úgy, hogy megismerték. Ha azt mondjuk egy felnõttnek: Láttam egy szép házat, színes téglából épült, ablakában muskátli .... stb. nem tudják elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani neki: Láttam egy százmilliót érõ házat. Erre azután felkiáltanak: Ó milyen szép !
Üdv. J. |
- március 09 2008 20:12:23
Sziasztok!
Azt hiszem érdemes volt ezt a gondolatot kifejtenemMindenkinek nagyon szépen köszönöm a véleményét.
Szeretettel: marica mama |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
