Magányosan járom útjaim
Árnyak terülnek életemre
Álmaimban élnek az emlékek
A rigófütty is egyre csendesebb
A csillagok fénye halványodik
A szél fésülgeti a fűzlombokat
Nyugalmam rég elhagyott
Szívem fájdalmasan sajog
Átláthatatlanok a zord éjek
Egyhangúak, fájók a nappalok
A fények messze széthullnak
A sorsunk sodródik a végtelenben
A dallamok egyre halkulnak
Alámerülünk a néma csöndben
Csillagszemek hullnak az éjben
Fény mögé rejtőznek a lelkek
Felszakadnak újra a vérző sebek
lazarhzs - augusztus 25 2015 17:29:39
Az emlékek mindig visszajárnak...
Radmila - augusztus 25 2015 17:32:36
Drága Szomorúfűz!
Emlékeink elő-elő bukkannak a múltból. Jó volt olvasni a tiédet.
Szeretettel ölellek: Mila
Zsuzska77 - augusztus 25 2015 19:26:39
Szép emlékek törnek a felszínre és nehezen hegedő sebet újra szakítja...
Szeretettel olvastalak: Zsuzsi
Ariadne - augusztus 25 2015 21:53:27
Ó Szomorúfűz kedves!
Van mikor a fájóak az emlékek,
mégis nélkülük élni sem lehet.
Gyönyörű soraid is tanúi lettek!
szomorufuz - augusztus 26 2015 11:24:44
Kedves Zsuzsám!
Drága Mila!
Köszönöm olvasásotokat. Nagy szeretettel, öleléssel láttalak Benneteket - Szomorúfűz
szomorufuz - augusztus 26 2015 11:26:34
Kedves Zsuzsika!
Ariadne Kedves!
Köszönöm kedves szavaitokat. Az emlékek néha fájóak, mégis bennünk, velünk élnek tovább.
Szeretettel - öleléssel - Szomorúfűz
Dellamama - augusztus 27 2015 07:52:12
"Nyugalmam rég elhagyott
Szívem fájdalmasan sajog"
Bár az emlékek újra felkavarhatják nyugalmunkat, de azok a mieink.
Versedet én is írhattam volna, de nem ilyen szépen.
Szeretettel, baráti öleléssel: Maria
szomorufuz - augusztus 27 2015 11:06:48
Drága Mária!
Köszönöm - számomra nagyon megtisztelő, fontos szavaidat,
Köszönöm, hogy velem vagy. Szerető öleléssel - Szomorúfűz
fava - augusztus 27 2015 19:18:22
Az emlékek visszajárnak,felbukkannak,majd pihenni térnek,néha váratlanok,néha kéretlenek,de hozzánk tartoznak....szeretettel merengtem veled:Valika
