|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
William Wordswort: Daffodils
I wandered lonely as a cloud
That floats on high o'er vales and hills,
When all at once I saw a crowd,
A host, of golden daffodils;
Beside the lake, beneath the trees,
Fluttering and dancing in the breeze.
Continuous as the stars that shine
And twinkle on the milky way,
They stretched in never-ending line
Along the margin of a bay:
Ten thousand saw I at a glance,
Tossing their heads in sprightly dance.
The waves beside them danced; but they
Out-did the sparkling waves in glee:
A poet could not but be gay,
In such a jocund company:
I gazed--and gazed--but little thought
What wealth the show to me had brought:
For oft, when on my couch I lie
In vacant or in pensive mood,
They flash upon that inward eye
Which is the bliss of solitude;
And then my heart with pleasure fills,
And dances with the daffodils.
(Nárciszok
Sétáltam magányosan, mint egy felhő/ami sodródik a magasban a völgyek és hegyek fölött,/amikor hirtelen megláttam egy tömeget,/egy sereget, a sárga nárciszokét;/a tó mellett, a fák alatt/remegtek és táncoltak a szellőben.//
Összefüggők, mint a csillagok, amik ragyognak/és szikráznak a tejúton,/ők terpeszkedtek soha véget nem érő vonalban/az öböl pereme mentén,/tízezret láttam egyetlen pillantásra/levegőbe dobni főt (fejüket) élénk táncban.//
A hullámok mellettük táncoltak, de ők/túl tudtak ragyogni a hullámokból vidáman;/a költő nem képes, de mégis jókedvű/egy ilyen vidám csapatban:/Bámultam, és bámultam, de nem is gondoltam volna,/ami gazdagságot a látvány nekem képes volt hozni.//
Gyakran, amikor a díványon fekszem/tunyaságban, vagy töprengő hangulatban,/ők villanak át lelki szemeimbe/az egyedüllét boldogságába,/és akkor a szívem örömmel telik meg,/és táncol a nárciszokkal.)
William Wordswort: Nárciszok
Mint árva felleg föld fölött,
tengtem-lengtem míg hirtelen
tekintetem megütközött
egy sárga nárcisz-tengeren;
a tó partján, a fák alatt
lejtették lenge táncukat.
Tejútszerűen villogott
ragyogó árja boldogan,
a parti sávnak színt adott
e földi csillagfény-folyam:
gyors táncban százezer fejét,
egyként vetette ég felé.
Hullám-csillogás is szép, de lám
még ragyogóbb e víg sereg:
poétasors a bú talán,
de most borús ő sem lehet:
csak néztem-néztem akkor én,
nem tudva ez mily sokat ér.
Van úgy, hogy ágyban tart a
lustaság, vagy töprengek épp,
lelkem elém őket hozza
magányom boldogságaképp';
s szívemben új öröm dobog,
s a nárciszokkal táncolok.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 14. hétfő,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
