belefáradtam
hagyj most kedves
ajándékozz meg
az egyedülléttel
tudom megértesz
ereszd szabadon
lelkem és tudatom
csak pár percig
a csendet hallgatom
ne kelljen most
semmire gondolnom
hálás vagyok érte
hogy érted
és nem kell
válaszolnom
de ha újra
elsimul minden
ha visszatérek
újjászületetten
lélekbe életkedv
testbe erõ árad
ha a szív már
ujjongani vágyhat
törd meg a csendet
színezd be éltemet
érints meg
hódítsd meg
testemet
lelkemet
Magdileona - február 28 2008 16:24:17
Köszönöm szépen.
kormi37 - február 29 2008 15:29:54
Szép a vers és a hangulat mondja meg milyen verset is írjon az ember. Gratula. Szeretettel:Kormi
gondola - február 29 2008 18:44:54
S ha Õ ezt megérti boldoggá tesz Téged, s általad magát is! Szerintem is kell néha-néha egy kis magány, melytõ nem szenved csorbát a társ.
