Szeretet! Szeretet! Szeretet!
Miért nem vagy lelkemben szüntelen?
Hol talállak? Kutatlak kereslek,
Tudom, hogy egyszer végleg Rád lelek,
S többé soha nem eresztelek.
Gondolkodom mindig, hogy mit tegyek,
Lelkemben hogyan fejlesszelek,
Azért, hogy Téged Istenem elérhesselek.
A világban mindenben Te nyilvánulsz meg,
A Te kifejezõdésed számomra üzenet.
Ezért hát nem is oly nehéz az életem,
Mert a világot Általad szeretem.
Torma Zsuzsanna - február 28 2008 14:55:47
Kedves Babian!
Nagyon szép sorok, különösen a vers utolsó sora: "Mert a világot Általad szeretem". Eddig olvasott verseidet olvasva nekem az jött át, - mai szólással élve -, hogy Benned már meggyökerezett a szeretet! Hogy miért nincs velünk szüntelen?Talán mert nem rajtunk áll, hanem valaki máson!
Elgondolkodtató ez is, mint a többi versed.
Üdvözlettel:Torma Zsuzsanna
sziszifusz - február 28 2008 15:57:56
Szerintem a Te szeretetérzéseddel minden rendben van. És a verssel is. Szép egész!
zsuzsu - február 28 2008 19:43:52
Szép, nemes gondolatok Babian. A szeretetet adni a legszebb érzés a világon. Tetszett az írásod. Zsuzsu
gubacsi - február 29 2008 04:21:50
Nagyon szép és igazán elgondolkodtató a versed !!! Gratula !!! Sanya.
kormi37 - február 29 2008 15:32:05
Szép lett a versed. Igen szeretni kell, és érdemes. Szép a gondolat menete is. Gondolkodtam is rajta ahogy olvastam. Gratula. Szeretettel:Kormi
gondola - február 29 2008 18:49:49
A szeretet nagyon fontos, a legfontosabb! Csak sajnos késõn jövünk rá és már nem biztos, hogy a másik tudja értékelni erõlködésünket. Fontos az üzeneted!
