Nincs kedvem Hozzád tovább,
mert csúnyán becsaptál,
vallomásod hagyd, odázd,
oda a mámor, s láz!
Hittem neked, de késő,
nem kell a mosolyod
lényed most lenne féltő,
s magadat korholod?
Elmúlt egy érzés, mely fájt
szívemhez tőröd ér,
tudd, engem többé nem látsz,
szívembe tőrt döftél...
Kedves dallamok helyett
élvezted kínomat,
küldted, mert úgy szeretem,
nem láttad titkomat...
Nincs kedvem Hozzád tovább,
menj utadon, hiszen
olcsó verssel se bombázz,
minek nekem az ilyen?
szomorufuz - szeptember 05 2015 12:50:41
Évike Drága!
Kicsit szomorkás - de most is szép a versed.
Nagy szeretettel olvaslak és hallgatlak. Ölelő szeretettel - Szfűz
gyongyszem555 - szeptember 05 2015 15:15:58
Köszönöm szépen drága Margitkám, hogy mindig olvasol.
