|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fura dolog, de mégis szentigaz volt,
mint libapásztor lelkemnek a mennybolt,
mit jóanyám, hogy nyáreleje teljen,
az elvégzendők között tartott fejben,
nagy kincs volt téli hidegben a párna,
még akkor is, ha tizenkét lúd bánta,
nap-napra múlt, és mit ösztöne láttat,
úgy szedte lába közé a libákat,
én ma sem értem tisztán az egészet,
de látta, hogy a szárnyak összeérnek,
és tudta, ha a toll a tollal táncol,
vagy leszedi, vagy kihullik magától,
a lúd is, mint a gyapjú vesztett birka,
nőtt újat, hogy a telet majd kibírja,
meg frissek lettek, futósabb a lábuk,
még ma is féltőn bámulok utánuk,
mert pelyhesként a darát, hogy csak nyeljen,
már késsel metszett csalánnal kevertem,
a tilosban is csőröztettem őket,
és szépek lettek, hófehérre nőttek,
jaj, Istenem, egy csatak volt az óluk,
de mégis büszkén elmélkedem róluk,
a por, a dölyfük most is odaláncol,
és alig látszom ki a gágogásból.
|
|
|
- szeptember 13 2015 12:47:18
Jaj, ha nekem ilyen gyermekkori emlékképem volna... nem haragudnék úgy a libákra.
Gyerekeimnek vettem csirkét, kacsát, libát, nyulat, galambot. Szakértelem híján, mikor már nagyocskák voltak egybe eresztettem a libákat a kacsákkal, és reggelre laposak lettek a kacsák. Az én hibám volt, nem is haragudtam rájuk, de...akár hányszor be akartam terelni őket - ha el kellett menni otthonról, és kinn mégse maradhattak - ahányan voltak, annyi felé mentek, és 400 négyszögölön hajkurásztam őket. Tollfosztás után napokig köhögtem... Egyszóval: nem szeretem a libákat...
De, ahogy te írsz róluk, mintha mégis... talán...kicsit... |
- szeptember 14 2015 06:54:09
A címválasztás már jelezte, hogy valami ritkaságban lesz részünk. Nagyon kedves, nagyon vidám vers, ízesen megírva. Olyan, mint egy "libaéletrajz". Gratulálok Hedvig |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
