Napkorong

Anyám legszívesebben élete emlékeivel múlatja idejét
- ilyenkor ha akar, még siet - róhatja a piacot
(elfelejtve a köztes időt) és mind a három gyermekének
mer a levesből
aztán bizonyára visszazökken a jelenbe, felfigyel
a kinti zajra, igen - ez - az őt kereső
telefoncsörgés lehet... Még jár, kel (nem töpreng)
- hány lakótársának lenne még a fájó láb
és bot, édes teher.
- A délután gyakran éri a másik épületben
kéretlenül látogat el az 'elesettekhez'; valamelyikük ágya mellé
telepedik, kezébe veszi a nagybeteg aszottra öregedett kezét
- beszél hozzá (mosolyt erőltetve saját arcára), választ
ritkán kap... időnként apró rezzenés a kéztől - de ezzel is beéri.

Nem kesereg:
Ő még... van - és lenni szeretne ameddig lehet
Latolgat, - mozogni kellene!
- legjobb, ha ma is kihagyja a liftet...

__________________________

2015
(Prózavers, Anyámról - aki 87 évesen
egy Idősek Otthonának boldog lakója.)

Hozzászólások

Pataine Hedvig - szeptember 14 2015 06:30:32
Remélem édesanyád is olvasta versedet, amikor éppen visszazökken a jelenbe. Szépre sikeredett a vége. Üdv. Hedvig

bozoeva - szeptember 14 2015 11:32:41
Köszönöm, hogy hozzám is benéztél - Kedves Hedvig!
Anyámnak rendszeresen felolvasom verseimet,
hálás - a hozzá írott versekért!

Üdv.: bé.

szoszircsi - szeptember 15 2015 10:14:03
Versed olyan, mint a horizont alá lassan araszoló Nap...mely még langyot , melegséget ad, de rövidesen alábukik és akkor már csak a szemünk ragyogása őrzi a fényét...- gyönyörű!!

Szeretettel

szí

bozoeva - szeptember 16 2015 00:00:49