|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A Hold lassan eltűnik a hűvös hajnali derengésben,
szemérmesen nyaldossák arcomat a reggeli fények.
Hallom amint a függönyön átlibbenek az életzajok.
S nem tudom holnap lesz-e még örömpillanatom.
Tavaszi lágy szellő tova űzte a hosszú hideg telet.
Valahol messze pacsira törte meg a puha csendet.
Amott egy játékos fürge őz suhan el a fák közt,
Vidáman, serényen, mint testemből az ifjonti tűz.
Fejemben a gondolatok merész vágya éled,
Bár tudom, nem múltak el nyomtalanul az évek.
Ha majd elillan testemből csendesen az élet,
örömmel megyek, mert tudom, nem hiába éltem.
|
|
|
- szeptember 15 2015 16:35:51
"Fejemben a gondolatok merész vágya éled,
Bár tudom, nem múltak el nyomtalanul az évek.
Ha majd elillan testemből csendesen az élet,
örömmel megyek, mert tudom, nem hiába éltem."
Igen, kedves Hedvig, eljön minden ember életében - egy bizonyos kor után -, hogy számot vessen élete történéseivel, és az a jó, ha arra a következtetésre jut, hogy "örömmel megyek, mert tudom, nem hiába éltem".
Remek versedhez szeretettel gratulálok!
Évi |
- szeptember 15 2015 17:15:13
Kedves Hedvig!
Ó, de gyönyörű gondolatok és természeti képek.
A vége viszont különösen tetszik, ha nem költözik addig bele a félelem.
Szeretettel gratulálok: Viola |
- szeptember 15 2015 18:41:20
Nagyon szép gondolatok. |
- szeptember 16 2015 07:00:17
Nagyon szép vers, minden elismerésem. szinci |
- szeptember 16 2015 19:49:13
Örülök, hogy olvastatok. Nagyon köszönöm kedves véleményeteket. Hedvig |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
