|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Már elengedtem õket,
Egyre ritkábban járom a temetõket.
Néha virágot viszek,
S Szívemben megfakult, sárga képek,
Õrzik az emléket...
Amikor a Gulyadombot jártuk,
Amikor együtt sziklát másztunk,
Amikor kezünk alatt alakult a fénykép,
Színes álmok, színes mesék...
Amikor kezed érintete vállam,
-Kislányom, hová merült el szép szemed világa?
Ne nézz, ne nézz vágyaid távolába-
Mama mikor meggyóntad nékem bûnödet,
Mert nem születhetett meg az ötödik gyerek,
Együtt sírattuk elvetélt magzatunkat,
Csak az anyák értik meg bánatunkat.
Írok, akár csak anyám, nagyapám,
Megtanultam szeretni, az én édes Hazám...
S a meleg családi otthon,
Szívembe hordom...
S gyermekeim kedvenc étke,
Az is a mama receptje,
Hétköznap szegényes hagyma leves,
Karácsonykor rakottkáposzta,
A két gyerek a tíz ujját megnyalja...
Emléketek viszem tovább,
S õrzöm egy életen át,
Itt hagytátok nekem,
És nálunk van a legjobb helyen.
|
|
|
- február 29 2008 08:22:53
Kedves Ildikó!
Csoda szép emlékezést írtál!
nagyon meghatott
Szeretettel: marica |
- február 29 2008 08:50:40
Kedves Müller Ildikó!
A versed nagyon szép és megható!
Üdv. Torma Zsuzsanna
|
- február 29 2008 11:26:59
Szép emlékezés kedves!
Ha már nincsenek is, de még is vannak, ott belül.
Grt. 
Sancho |
- február 29 2008 14:54:58
[b]Szép-szelíd beletörõdés....de valahogy az élet mindíg azt várja tõlünk,hogy azt engedjük el,amihez-akihez legjobban ragaszkodunk...mily' furcsa...- ám látszólagos az ellentét.[/b]..szi. |
- február 29 2008 15:43:11
Szép és beletörõdéses született tõled. Sokszor muszáj, mert az ember csak akkor tud élni tovább. Gratula. Szeretettel:Kormi |
- február 29 2008 19:12:11
Gyönyörû ez a versed is!!!Szretettel Anikó |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
