Lelkem zavaros, viaskodik,
Reszket, mint a csillagok.
Békesség, öröm rég elkerül,
Néma a száj, elvesztek a gondolatok.
Gyászol a szív fájdalmasan,
Bánatos szemek könnyeiben.
Esténként meghal a remény,
újra világít minden ébredésben
Mosollyal nyújtja feléd kezét,
hogy szorosan tartva induljon útra.
szinci - szeptember 20 2015 17:17:52
Margitka ! Elkeseredünk időnként, de új erőt kell gyűjteni a fennmaradáshoz. Gratulálok szép versedhez. szinci
szomorufuz - szeptember 20 2015 19:14:52
Köszönöm szépen, hogy itt voltál nálam.
Szeretettel láttalak - Szomorúfűz
gyongyszem555 - szeptember 21 2015 08:56:15
Drága Margitkám!
Szeretettel olvastam gyönyörű versedet. Minden nap egy új nap új remények, új történések, hiszen az emberben dolgozik ám keményen az életösztön. Talán az az ami nem hagy el bennünket soha. Mert ha még a remény el is barangol, de az életösztön vis****ángatja hozzánk.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölésem: puszi. Évi.
szomorufuz - szeptember 21 2015 13:56:42
Évike Drága!
Új történések - sajnos, a remény is elhagy egyre jobban.
Köszönöm kedves szavaidat, ma is örömmel láttalak Ölellek szeretettel - Szfűz
