|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Picinyke zöld, az íze sem maradt meg,
csak visszarémlő mozdulatok, vagy egy
gyerekkoromból előrántott fénykép,
egy óriási legelő, s a kék ég,
és végigkóstoltuk az egész rétet,
befalva, ami ehetőre érett,
hogy kitől tudtunk ennyiféle titkot,
hogy merre nő, hogy mikor érik itt-ott,
már nem emlékszem, csak a forró nyárra,
a kemény talpú kölyök-meztéllábra,
s mert fű közt nőtt a vadsóska, s a papsajt,
mi dézsmáltuk a megterített asztalt,
úgy szépül minden innen visszanézve,
a Napnak akkor más volt még a fénye,
az idő észrevétlen telt magától,
és langyos vizű volt a nyári zápor,
s mi el-eltűnik, rátalálok könnyen,
egy hihetetlen vastag mesekönvben.
|
|
|
- szeptember 20 2015 11:02:20
MITYKA!
NAGYON KEDVES VERSEDHEZ GRATULÁLOK.
GYEREKKOROMBAN MI IS A BARÁTNŐMMEL, MINDENT MEGKÓSTOLTUNK.
A PAPSAJT KIS TERMÉSÉT, A KERÍTÁSRE FUTÓ SÓSKÁT ÉS AZ OLAJBOGYÓT A
HATALMAS FÁN AMI CSUPA TÜSKE VOLT, DE A BOGYÓK, MINT BABSZEMEK
BEÉRVE, ÉDESEK VOLTAK.
JAJ, DE JÓ KIS GYEREKKORI EMLÉKEKET IDÉZTÉL.
SZERETETTEEEEL OLVASTALAK, ÜDV: PIRCSI  |
- szeptember 21 2015 06:45:50
Ó a papsajt:-) Mi ettük is :-) Nem is láttam gyerekkorom óta. Tetszett a versed . Gratulálok. szinci |
- szeptember 21 2015 07:30:11
Kedves Mityka! Mindig jó a gyermekkori élményeket felidézni és így megírni külön öröm. Szeretettel olvastalak. Éva |
- szeptember 22 2015 20:29:21
Papsajt igen. Vadsóska nem. A gyerekeim csak csodálkoztak. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
