|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 I
Az éjjel sokkal hidegebb lett,
Reggelre gomolygó köd terjengett,
S a nedves szürke pára,
Rátelepedett az utca porára.
Az áthatolhatatlan szürkeségben
Emberek siettek serényen,
Életük megszokott ritmusában,
Szorgalmasan igyekeztek munkába.
Az alvó város lassan megtelt élettel,
Közben az aranyos napocska is felkelt,
Szétömlött a drága napfény a háza között.
S mintegy varázsütésre szétoszlatta a ködöt.
Haladtam megszokott pályámon mint az lektron,
Olyasfélét éreztem, hiányzik a táskám nagyon,
Eszembe villant amint megláttam a Napot,
Hogy én ma reggeltõl szabadságon vagyok.
Csak álltam pillanatokig bénán,
A zajló tömegben határozatlanul, némán,
Mig elért a tudatomig, mit tegyek,
Elindultam visszafelé, hogy hazamegyek. |
|
|
- február 29 2008 15:55:55
Ezt teszi a mókuskerék, de még az is lehet, hogy nem szereted a munkádat, vagy egyedül élsz és összefolynak a napok.
Máskor fogd maga és fordulj vissza !
Üdv.J. |
- március 06 2008 15:56:32
Kedves Borsy László!
Azt hiszem minden embernek az életében elõfordul ilyen eset. Viszont ez a megszokás jele is egyben!
Én is voltam már úgy, hogy korán felébredtem úgy, mint más napokon és olyan jó volt aztán tudomásul venni, hogy még sem kell munkába menni!
Olvastad-e a "Körforgás" c. versemet. Kicsit annak az eleje hasonlít ehhez a vershez!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
