|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az éjszaka leple alatt egy őszi napon,
Sétáltam hazafelé megszokott utamon.
Gyenge szellő mellettem kísértetként surrant,
Árnyékok táncjátéka sűrűn elém bukkant.
Sötét felhők időnként takarták a holdfényt,
Csillagot sem láttam, csak egy nagy fekete lényt.
Félelmemben szinte levegőt alig vettem,
Lépkedni is ekkor már csak lassacskán mertem.
A táskámat féltettem, jaj, de szorítottam,
Miközben elég sűrűn hátrapillantottam.
Lépteim koppanása egyre jobban hangzott,
Számoltam a perceket, s a félelem hajtott.
Éreztem, valaki távolabb csendben követ,
Nem tudhattam, hogy vajon mögöttem ki jöhet?
Rabló, hontalan, lator vagy pénzéhes zsivány?
Elkezdtem kocogni, mert belőlük nincs hiány!
Mikor a házunk elé, a kapuhoz értem,
Ne tudjátok meg, borzadály, amit átéltem.
A kulccsal kezemben már ajtómat nyitottam,
A követő utolért, nyakam elmarkolta!
Artikulátlan hangon sivalkodni kezdtem,
Miközben a levegő fogytán a testemben.
Ekkor éreztem, fejemre ütött egy nagyot,
Leestem az ágyról, és álmom békén hagyott!
Szeged, 2015. szeptember 17. |
|
|
- október 05 2015 09:47:50
Szinci kedves ez borzasztó! Az első pillanattól kezdve Veled izgultam, és empatikus képességemnél fogva át tudtam élni az akkori lelkiállapotodat. És meg mondom őszintén fellélegeztem, amikor a végkifejlet az álmod volt.
És ebben az a legszomorúbb, hogy lehetett volna valós történet is. Az ember nincs biztonságban, sajnos a mi világban nincs, szinte semmilyen körülmények között sincs.
Szeretettel olvastalak, remek a vers, mint vers, csak a mondanivaló nagyon - nagyon szomorú, de értem, hogy miről beszélsz!
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
