Halkan elosont felettünk a nyár
Hullnak a hervadt, sárguló falevelek
A távolban szemed fénye lobban
Átöleli, ringatja fájó lelkemet
A tereken, a parkban árnyak úsznak
Bús szél jajong a fák között
A padok mellett a lámpák fehér fénye
Szívembe az ősz mélán beköltözött
Elcsitulnak bennem a vad viharok
Elsimul, befészkel belém a szeretet
Szelíden, halkan suhannak az árnyak
Sötét mélyből villannak felém a fények
Álmomban hozzád mindig hazatérek
