Napkorong

Radmila Marković
Felcsendült egy hang

Lehunyt szempillák mögött
a lélek sötétsége guggol,
ugrásra kész, és közben mosolyog.

Agyban sokasodnak a gondolatok,
gondolatok a megfoghatatlanok,
közben kezembe csúsztatják
megoldásnak kulcsát.

Felcsendül egy hang,
csilingelő, lágy és halk,
mégis meggyőzően hat.

„Ne félj a holnaptól, hiszen
a mában is sokasodnak
a megoldásra váró pillanatok.
Rajtad áll! Választhatsz!
Jókedv vagy komorság?
Életvidám leszel, vagy
várod a halált?
Végezetül gondolkodj nagyon!
Ma a holnapba olvad, ott lesz,
amiről elmélkedtél tegnap.”

Szempilla lassan emelkedik,
a lélek ott benn melegedik.
Nem szabad eltüntetni az égről a Napot.

Felcsendült egy hang,
csilingelő volt, lágy és halk.
Minden szava, az igazság tana.

Hozzászólások

szomorufuz - október 10 2015 18:46:52
"Szempilla lassan emelkedik,
a lélek ott benn melegedik.
Nem szabad eltüntetni az égről a Napot.

Felcsendült egy hang,
csilingelő volt, lágy és halk.
Minden szava, az igazság tana."
Drága Mila!
Az igazság tana - nem tudni, mit hoz a holnap.
Nagyon lélekmély, komoly gondolatok versedben. Ölelő szeretettel gratulálok - Szfűz

Radmila - október 10 2015 22:30:29
Drága Szomorúfűz!

Nagyon szépen köszönöm, hogy kiemelted a számodra jelentős részleteket, és értékes elismerésed.

Szeretettel ölellek: Mila

Dellamama - október 11 2015 07:26:04
„Ne félj a holnaptól, hiszen
a mában is sokasodnak
a megoldásra váró pillanatok."
Drága Milám!
Belső hangunk bíztatására oda kell figyeln. mert igaz.
Nagyon szépen írtad!
Ölellek: Maria

gyongyszem555 - október 11 2015 08:18:15
Drága Marám!

A remény hangja szólal meg gyönyörű versedben, és összességében nagyon tetszik optimizmusod.

Baráti szeretettel ölellek: Évi