Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Nélküled – béklyóba kötve
Hogy hogyan élek?
A fájdalmak bennem, kín borítja testem.
A hajnalok ébrednek, a színek átölelnek.
Örömet hoznak a csicsergő madarak.
A keléskor kínzó fájdalmú minden mozdulat.
A testem béklyóba kötve.
A nappalokat a fények elviselhetővé teszik.
Teszem dolgom, végzem napi feladataimat,
darabosan, fájdalmakkal mozdulva.
A kert szépsége, minden egyes virága simogatja lelkemet,
gyönyörködve a növényekben, csodálva a madarakat.
Az irodalom, a zene minden szabadidőmet dédelgeti.
A csodák velem, bennem újra életre kelnek,
majd az álom elsimítja a kínokat, a bánatot.
Élek, mint bárki más, minden gondommal együtt.
Még élek, de már nélküled.
Csöndemben, magányomban, könyveimmel, emlékeimmel.
Sokszor felriadva, nyugtalanul vergődve.
Szárnyalok a széllel, sodródva a felhőkkel, a madarakkal.
Bennem a fény, titkaim velem.
Szememben a gyertyafény is lassan ellobban.
Az idő múlásában.
farkas viola - október 10 2015 16:51:59
Drága Margit!
Versed megható, nagyon megérintett. Átérzem nehéz életedet és sajnálom fájdalmaidat. Mégis a szép gondolataid eltöprengésre késztetnek.
Isten adjon erőt a terhek cipeléséhez és jó egészséget.
Szeretettel gondolok Rád: Viola
Radmila - október 10 2015 17:58:38
Drága Szomorúfűz!
Minden elismerésem! Versedből kiviláglik testi és lelki fájdalmad, mégis az életben a szépet látod meg, és az elmúlást is így látod:
"...Szememben a gyertyafény is lassan ellobban.
Az idő múlásában..."
Kell ettől nyugodtabb, szebb elfogadása az elmúlásnak? Nem
Szeretettel és tisztelettel gratulálok versedhez: Mila
szomorufuz - október 10 2015 18:17:46
Drága Violám!
Köszönöm szavaidat, köszönöm olvasásodat. A teher egyre nagyobb - most már más gondok is hozzá tevődnek. Szeretettel ölellek - Szfűz
szomorufuz - október 10 2015 18:21:54
Drága Mila!
Köszönettel olvasom soraidat. Öröm, bánat, kín, szenvedés és egy kis öröm - kísér utunkon. Az elmúlás - megnyugvás.
Szeretettel ölellek - Szfűz
Átérzem minden fájdalmadat, kidaloltad és szelíden hordozod a keresztedet.
Nem a lázadás, az elfogadás alázata szól soraidból.
szeretettel ölellek Sárika
Deak Eva - október 11 2015 07:01:58
Drága Margitkám! Azonosulok minden soroddal. Látom azon cipőben járunk. Szép versed nyugtatóan hatott. Szeretettel. Éva
Dellamama - október 11 2015 07:23:22
Drága Gitkám!
A testi és lelki fájdalom életünk része. Van akinek ezekből több, másoknak kevesebb jut.
Meghatottak őszinte szép soraid.
Szeretettel olvastam, ölellek_ Maria
gyongyszem555 - október 11 2015 08:07:50
Drága Margitkám!
Megható versed eklatáns példája annak, hogy legyen bármilyen kemény a sors, rakjon az emberre millió keresztet, fájdalmat, kínt, meg kell tanulni embernek maradni, emberhez méltóan élni, kiragadni az élet szépségeit, mint ahogy azt nagyon jól írod. Minden körülmények között lehet teljes életet élni, csak az ostobák hiszik azt, hogy akinek fájdalmai, kínjai vannak azok nem képesek, dehogynem, még jobban, mint akinek nincs semmi baja, csak hisztizik. Mert sajnos olyan is nagyon sok van.
Szeretettel gratulálok gyönyörű - végül is pozitív kisugárzású - versedhez.Nagyon eltaláltad versed mondanivalóját kiemelendően a zenét is.
Átélni még nem tudom, de átérezni tudom a helyzetedet, a fájdalmadat, mert a fájdalom és a betegség nem kíméli sem a fiatalt, sem az időset. De annyi biztos, hogy amíg párunkkal együtt lehetünk, biztonságban érezzük magunkat. S hogy kinek mikor jön el az az idő, amikorra egyedül marad, azt előre senki sem tudhatja. Örülök, hogy a természet adta szépségekben az irodalomban, a versben vigasztalódni tudsz! Életünkben az idők folyamán sok mindenbe bele kell nyugodnunk, másként nem is tudnánk folytatni életünket.
Szép versedet szívesen olvastam!
Zsuzsa
szomorufuz - október 13 2015 16:05:31
Drága Sárika, Máriám, Évikém, Zsuzsám!
Nagy szeretettel, hálával köszönöm szavaitokat. Köszönöm, hogy velem voltatok. Nagyon nehéz megszólalnom - az egész életünk fejtetőre állt és most a remény is elveszett. Ölellek Benneteket - szeretettel - Szfűz
