|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Egy időtlen Univerzumban élek.
Születtem, teszem a dolgom, de félek.
Gyermekként eldobtak, s íme, még élek.
Emberként neveltek, embertől félek.
Fejlődtem, tanultam, bölcsebben élek.
Ezektől, a bölcseletektől félek?
Kitartás, szorgalom, győztesként élek?
Élet a tanítóm, miért is félek?
Bár tudatosabban, létezve élek,
Birtoklom tetteim és mégis félek.
Látok? Vak világmindenségben élek.
Sötétben lépő emberektől félek.
Az útirány rossz, mihez vezetnétek?
Vagyok én, élek, de kódolva félek.
|
|
|
- október 11 2015 10:07:17
Ha az ember életében jelent van - folyamatosan - a félelem, a rettegés, az valami iszonyú teher lehet szívnek, léleknek egyaránt.
Nagyon jól érzékelteted remek versedben ezt a kaotikus állapotot, kérdések sorozata, melyre igenis meg kell találni a választ, és az ember ösztönszerűen előbb-utóbb meg is találja félelmeinek az okát.
Remek mondanivaló a versed Évike, és nagyon elgondolkodtató.
Szeretettel gratulálok: Évi |
- október 11 2015 10:08:00
jelen* |
- október 11 2015 11:37:55
Szeretettel gratulálok versedhez: Mila |
- október 11 2015 16:46:31
Drága Évike!
Megértően olvastam versedet, én is hasonlóképpen vagyok. Elég egy rossz életkezdés hozzá.
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 02. kedd,
Anita, Kármen napja van.
Holnap Klotild napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
