Halottaink bárhol vannak,
akár mennyben, vagy sírban
ránk most is úgy, csak úgy hatnak
szívünkön virág nyílhat...
Tudod miért? Elmondom én,
mert gyökereznek szépen,
testi létük nem fontos rég,
itt maradtak, mint lélek,
igen, igen csodás lelkek
hisz' szeretteim nékem,
simogatom, csendben teszem
vörös rózsa, mily' szép lesz...
Szirmát bontja ott legbelül
hol a szeretet lakik,
lágy dallam, s az ér megfeszül,
de nem fáj és nem szakít!
Ahány halott annyi szirom
tündököl a szívemben
lelkem rögvest ki is nyitom,
szeretteim így legyen!
Nem érdekel távol vagytok,
nekem mégis oly' közel,
addig viszont meg nem halok,
míg valaki nem jön el...
szeretteim közületek,
anyám, apám, barátok,
de akkor már nem üt sebet,
zárulnak a határok!
De addig még sok idő van,
növekedtek szívemben,
érzem én azt, hogy mitől van
melegem ily' hirtelen!
Attól, hogy Ti illatoztok,
a véremmel locsollak
elárulom mi a titok
szeretetet bontogat
kicsi bimbó édes, szerény
melengeti lelkemet
Ti voltatok ezer erény
mást szeretni nem lehet!
szinci - október 23 2015 06:34:14
Évike! szép megemlékezés szeretteinkről így közelgő halottak napja alkalmával.Megható szép vers.
Szeretettel olvastalak.
szinci
Deak Eva - október 23 2015 09:11:06
Megérintett versed ma különösen. Ölelésem. Éva
szomorufuz - október 23 2015 10:29:05
Drága Évike!
Ahogy Éva írja - mindig is, de most különösen megérintettek emlékező soraid. Október - nem csak a születésem, de veszteségeim fájdalmas hónapja is. Szerető ölelésem - Szfűz
gyongyszem555 - október 23 2015 16:00:05
Szincikém, Évike, drága Margitkám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastatok örülök, hogy megérintette szíveteket, lelketeket ez a pár sorom. Mindenki másképp dolgozza fel a veszteségeit, szeretteinek elvesztését. Én a halottaimat még ma sem tudtam elengedni, éppen ezért kitaláltam magamnak egy képzeletbeli mennyországot, ahol a fantáziám által eljutok "hozzájuk", beszélgetek velük, elképzelem további "életüket". Van aki a temetőbe viszi a kegyelet virágait, van aki ott beszélget velük a sírjaik fölött, van aki folyton a szívében érzi az ő dobogásukat is. De akinek halottai vannak, mindenkinek szomorú, keserves, kegyetlen érzés, hogy már nincsenek velünk.
