Plátói volt, Te is tudod,
hisz nem lehetett az több
álmodozni, légből kapott
ötletet, ami győzött...
Győzni tudott, szerettelek,
és betakart a fényed,
mondtad sorsod soha nem lesz
ha nem lehetek véled...
Álmainkban együtt voltunk
fenn ott a csillagokban
szerelmesen összebújtunk,
de mondd csak az már hol van?
Nem kérdezlek, messze jársz már
és elraboltak tőlem
Neked tudom, ugyanúgy fáj
szívünkön csak egy lőtt seb!
Igy kellett, hogy megtörténjen
mert más utakon járunk
soha többé nem jössz mégsem,
tudd, ennyi volt az álmunk!
