Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Emléketek élteti szívemet
Rátok gondolok és látom lelketek minden rezdülését
Valóban nagyon rég volt, utatok másfelé vitt,
de örökre szívemben éltek.
Nagyon hiányoztok nekem
Éjszakánként keveset alszom - hallgatom a csendet.
nézem, az ezüstlő holdat
Átlépek világomból lélekvilágotokba,
az árnyak, az álmok országába
Az évszakok váltakoznak,
a TI világotokba már örök a nyár
Visszajárok az időben, minden egyes pillanatban,
amit együtt töltöttünk
Sötét van köröttem, csak a csend muzsikál
Deak Eva - november 02 2015 06:59:50
Drága Margitka! Én már ide nem tudok mit írni. Annyira megérintett szívből jövő versed mely egyben fájó és szép. Éltessen még sokáig az Isten szerető köreinkben és érezd nem vagy egyedül. Mi itt nagyon szeretünk és jövünk még ha virtuálisan is. Szerető ölelésem. Éva
gyongyszem555 - november 02 2015 09:11:55
Drága Margitkám!
Szeretettel olvastam kitűnő versedet.
"Az évszakok váltakoznak,
a TI világotokba már örök a nyár
Visszajárok az időben, minden egyes pillanatban,
amit együtt töltöttünk
Sötét van köröttem, csak a csend muzsikál
Emléketek élteti szívemet"
Igen, és az emlékek örökre velünk maradnak, azokat nem veheti el tőlünk senki.
Ölellek szeretettel: Évi
