Gombolyítom életemet, mint az arany fonalat,
Hozzád kötöm magamat, ezt te is akartad.
Hosszú már ez a fonál, mint a végtelenég,
A két kezed fogom, ami nem képtelenség.
Az angyalok fonták szebbé nekem az életem,
Megmutatták, hogyan kell téged jobban szeretnem.
Összecsomósodik egyszer az aranyfonál,
Kigobozni nem tudom egyedül már.
Veled majd könnyebb lesz, tudom,
Te segíted életemet ezen a hosszú úton.
Veled össze lesz kötve egy életre életem,
Vigyázzunk egymásra bármi történjen.
A aranyfonalunkat együtt fonjuk tovább,
Az életünk csak jó lehet ezek után.
Boldogan összegabalyodva élünk csendesen,
Nem lesz csomó sem, mert igaz köztünk a szerelem.
szoszircsi - március 01 2008 17:06:32
[b]....nagyon szép...tiszta-fényes óhajok...a versed is szépen gombolyítottad...és az érzelmeidet is...veled is könnyebb lehet-lesz...Ámen...[/b]szí
Sancho - március 01 2008 18:58:35
kormi37 jó ez a pozitív elõrelátás versedben, optimizmusra vall. Szép.
Grt.
Sancho
gondola - március 01 2008 19:31:27
Mindíg meglepsz! Ez az aranyfonál nagyon bejön! Remélem sokáig lesztek így összegabalyodva, termékenységed így határtalan!
sziszifusz - március 01 2008 20:33:45
Gratulálok, akibe ennyire bele lehet szeretni az biztos egy aranyember! -nem a pénze miatt!
Maryam - március 02 2008 01:28:27
Nagyon szép jövõkép, letisztult gondolatok...
Maryam
Magdileona - március 02 2008 09:54:09
Kívánom, hogy minden ilyen szép legyen a jövõben!
Szeretettel: Magdi
