Nem volt anyám, sem apám
ki fogta volna kezem,
hányattatott sorsom zabált
széttépték a lelkem!
Cseperedtem, nővé váltam
de az ordasok között,
legtöbbször a fára másztam
elrejtőzve ág mögött...
Nem volt anyám, sem apám
ki vigyázott volna rám,
könnyeim volt vacsorám
nem figyelt rám az anyám!
De Te jöttél, álmodtalak,
kérlek, úgy vigyázz reám
ne gondoljak bánatomra
él'tem ne fájjon, ne már!
Tudom, hogy rád számíthatok
szeretni fogsz a sírig,
szeretetet tőled kapok
virágok nyílnak itt is...
Itt is, hol a szívem dobban
látod Te is kedves?
Szeress engem egyre jobban
él'tem ne legyen keserves!
pircsi47 - november 10 2015 09:20:27
BARÁTNŐM!
CSODÁLATOS A VERSED, GRATULÁLOK PUSZILLAK: PIRCSI
gyongyszem555 - november 10 2015 10:32:24
Barátnőm kedves, versem fikció - én nagyon jó szülőket "örököltem" -, de beleképzeltem magam abba a helyzetbe, akinek a szülei nem álltak soha a helyzetük magaslatán. És aki rátalál egy férfira - vagy nőre - , aki anyja helyett anyja, apja helyett apja ha kell, és egyértelműen a szerelme!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel ölellek: Puszi. Évi
Tiberius - november 10 2015 14:46:39
Kedves Évi !
A fantázia mikor beleképzeled valaki életében magadat
Tetszett a versed,gratulálok
Szeretettel
Tibor
gyongyszem555 - november 10 2015 15:50:49
Kedves Tibor!
Igen, én ritkán írok önéletrajzi ihletésű verseket vagy prózákat. Verseim általában fikció.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
Deak Eva - november 12 2015 06:41:15
Drága Évi! Szerintem hiába fikció a versed, szerintem magadat, érzéseidet, tapasztalataid is bele írod. Hiszen a szeretet, a család, a barátság és még sorolhatnám mind ebből fakad. tehetséges vagy, hogy bele tudod képzelni magad mások életébe, cselekedeteibe. Különleges adottság, melyet verseidben kamatoztatsz. Gratulálok. Szeretettel olvaslak. Éva
