Volt id?, mikor az ?szi es?ben
fürödve, hörögve egymásbafulladtunk,
lüktet? öllel mohón faltuk a másikat,
felharapott sebünkb?l guruló
fekete vércseppben gyönyörködve
gyalázkodtunk, matató kézzel,
koccanó fogakkal
rángva ölelkeztünk,
és a sárban hemperegve
?rülten magunkba szerettünk,
míg a síró felh?k mögül leselked?
csillagok vaktában vibráltak irigyen.
gosivali - október 04 2007 10:04:20
Csak úgy árad, zúdúl az olvasóra a hangulat, az érzés gyönyör?, sodró lendület? versedb?l, Kedves Andika... Szép. Nagyon szép!
marica - november 21 2007 19:19:20
Vad mohó szerelem ?rült pörgés. fiatalos temperamentum,
Valóban csak egyetlen képegyetlen villanás.
Ügyes
Marika
