|
 Vendég: 67
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az élet csendes, üres érdekké vált,
A túlélésért húzzuk a rabigát,
S nincs menedéke lelkünknek,
Hol a rossz érzések enyhülnek,
Az érzelem csupán tőr ebben a világban,
Hol ember forgatja a kést egy másikban,
S nem tudom végül, mivé leszek én,
Ha üres belül minden, semmi sem enyém,
A létem a szívem eldobnám végleg,
Ha nem lenne helye ott egy utolsó reménynek,
Mert tündöklő kék szemeiden át,
Döngetem egy szebb világ kapuját,
Te vagy a menedék minden fáradt napon,
Mikor belül úgy érzem feladom,
De végül megszáll a létezés tavasza,
Mikor elér édes hangod dallama,
Nem is kell több, hogy éljek újra,
Mint a világ legszebb mosolya,
Még ha te nem ezt nem is tudhatod,
csak miattad vívom még e harcot,
S csendben felveszem ezt a kesztyűt,
Mit az idő már rongyossá nyűtt,
Tudom még van okom előre menni,
Egy mostoha világban, veled lenni!
|
|
|
- november 17 2015 12:46:44
Csodaszép vers!
Engem megfogtál vele! 
Gratulálok!
Csaba |
- november 17 2015 15:22:36
Köszönöm szépen!!!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
