|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Amikor a köd ráül a fa ágaira,
Titokban szövetkezik a hideggel.
A levelek nem gondolnak vágyaikra
S a szél, játszik szövőszékeikkel…
Pici üveggolyók parkolnak,
Lopni kell a távolságot ügyesen.
Az emberek életükért harcolnak
A nyálkás csiga-utakon, nincs türelem…
Amikor a köd ráborul az éjre,
Hűvös dunna alól ébred fel a reggel.
Zsibbadt földeknek harmat-lénye,
Eggyé olvad a Nap fényével…
Talán sejtelmes paripán lohol, ki tudja,
Közeleg a tél, üzenete lehet ennyi.
S amikor nincs köd, mert a szél elfújta,
A szeretetet a szívbe be kell engedni…
2015-11-21 Sancho
|
|
|
- november 23 2015 12:24:22
Az utolsó sorod drága Barátom, mindent visz!
Hisz ez a lényeg, amit mindenki vágyik, mindenki szeretne, de tenni érte már nehezére esik sajnos az emberek többségének!
Pedig ha nem teszünk érte, akkor a szeretet keresése is olyanná válik a szívünkben, mint ez a ködös táj, amit lefestettél nekünk!
Gratulálok Barátom!!!
Csaba |
- november 23 2015 17:45:21
csobad köszönöm véleményed, s hogy olvastál.
Több vonala is van mondandómnak, s te az egyikre ráleltél. Bizony, hiába bámulunk a nagy semmibe, várva, történjen valami velünk, ezalatt meg elmegy mellettünk az élet üresen. Igaz, odafentről segítő sugallatokat kaphatunk.
Örültem neked, köszi még egyszer ! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 09. kedd,
Félix napja van.
Holnap Margit, Gréta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
