|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ülünk a vízparton, és hallgatjuk a zenét,
Amit idesodor messzirõl a nyáréji szél.
Nincs semmi zaj, csak ketten vagyunk.
Nézzük az ezüstös folyót, és hallgatunk.
De ez a hallgatás más, csupa álmodás.
S hogy itt vagy, talán csak egy látomás.
Mozdulsz, és szemed a szemembe néz.
Simogat a kezed, amint a kezemhez ér.
A pillanat fogva tart, és megszûnik a világ.
Lobbanva ébred, szívünk mélyébõl a vágy.
S hogy ne zavarjon, elbújik az öreg hold,
Amikor az ajkad, forrón, puhán, rámhajol. |
|
|
- március 02 2008 14:40:16
Szép volt, könnyed, légies. |
- március 02 2008 20:21:43
Nagyon szép andalító vers. Gratula. Szeretetttel:Kormi |
- március 02 2008 22:54:32
Idilli, szerelmes pillanatokat idéztél meg, jó volt olvasni a simogató szavaidat.
Maryam |
- március 03 2008 10:05:49
Kedves Zsuzsu!
Nagyon szép, szinte álomszerû! De azt kívánom Neked, hogy valóság legyen!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
|
- március 03 2008 10:32:02
Varázslatos pillant kép!
Mint muszlin kendõ símogat a versed.
Szeretettel: marica |
- március 03 2008 17:20:38
S úgy érezzük, ez a pillanat bár örökké tartana! Nagyon megkapó! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 27. kedd,
Hella napja van.
Holnap Emil, Csanád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
