|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Csak ment az utcán, sétálgatott. Nem nézte, hányan álltak épp ott.
Nem nézte, hol, nem nézte, miként, nem nézte, kik, s fõleg nem, miért?
S a kép, amit eztán látott, s az érzés, hogy mennyire fázott,
S a kés, mit a srác elõrántott, s az érzés, mi a hasába vágott,
A szeme rángott, vére ázott,
S nem volt messze, a fény már látszott.
Ennyi volt egy véletlen, ezen múlt az életem.
Nem kell mindent értenem, elég csak az érzelem.
Felesleges félelem, ez lehet a végzetem.
Rá kell végre döbbennem, itt nincsen lehetetlen!
Csak feküdt párja karjában, boldogan a szobában.
Nem gondolt most gondra, rosszra, fõleg nem egy infarktusra.
Látszott, hogy az arca ragyog, de hirtelen szívéhez kapott.
Az arca most elsápadt, a szeme pedig elbágyadt.
A szerelmet már nem érezte,
Hisz ott volt már a fény elõtte.
Ennyi volt egy véletlen, ezen múlt az életem.
Nem kell mindent értenem, elég csak az érzelem.
Felesleges félelem, ez lehet a végzetem.
Rá kell végre döbbennem, itt nincsen lehetetlen!
Síelni ment szabira, de elásta a lavina.
Éppen hegyet mászott, egy követ félrerántott.
Biciklizett szimplán, megrázta egy villám.
A kedvencét ette, de sajna félrenyelte.
Nagy kutya kergette, s egy autó elütötte.
De más nem érdekelte, a fény látszott elõtte.
Ennyi volt egy véletlen, ezen múlt az életem.
Nem kell mindent értenem, elég csak az érzelem.
Felesleges félelem, ez lehet a végzetem.
Rá kell végre döbbennem, itt nincsen lehetetlen! |
|
|
- március 02 2008 14:28:07
Akkor maradok én is a sornál: nem kell mindent értenem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
