|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
 I
Ahogy itt ülve gondolkodom,
Úgy mérlegelem az életem.
Ezen a borús, tavaszi napon
Száguld velem emlékem.
Látom a szép, képtelen
Képek sürgõ folyamát,
S látom a kelletlen emlékek
Gyászban vonagló hadát.
Törlöm a múltat,
S albumát mélyre rakom,
Majd azon a bizonyos
Utolsó órán, újra olvasom.
Akkorra már, tapasztalt férfiként,
Könnyen szabályozott életem végén,
Rendbe teszem a múltat, jelent,
S utódomra bízom emlékeim jövõjét.
Utódra jövõt, a jövõre utódot,
Oly rettentõ nehéz kötni,
De a hatalom, mellyel elveszítettelek,
Nem könnyebb a halálnak adni.
Már elkövetkezett, mitõl én,
Oly rettentõen rettegtem,
Elveszítettem testedet,
S csak emléked maradt nekem.
2006. március 29. Szerda. |
|
|
- március 02 2008 16:51:49
Ne keseregj!Próbáld a jövõtmegfelelõen az utódra hagyni!
Üdv Misi |
- március 02 2008 22:52:01
Tetszik, ahogy megragadod a jelent, és csak a végén feded fel bánatod.
Maryam  |
- március 03 2008 09:32:12
Kedves Goethe!
Néha az emlékezés is melegséggel tölti el szívünket. Egyszer mindenki ellér odáig, hogy már csak az emlékezés mindene.
Nagyon szép a vers és jól rímelnek a sorok!
Üdv. Torma Zsuzsanna
|
- március 03 2008 16:24:13
Nehéz tudomásul vennünk, hogy eljárt az idõ, erre mindig azt szoktam mondani, hogy a testünk megöregszek, de a lelkünk fital marad.
Üdv.J |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
