|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ajtót nyitok, ott áll unokám,
kitárt karom köréje fonnám.
Mellemben dobol szívem zaja,
fel-fel tör örömöm sóhaja.
Finom illattal libben szépen,
ölelését keblemen érzem.
Vele a boldogság érkezik,
szép arca ragyogása fénylik.
Alig hiszem el, ez nem álom,
csípjél meg, valóban őt látom.
Történésekről beszélgetünk,
vidáman, hol könnyezik szemünk.
Emlékezünk a szép időkre,
húszan ültünk két asztalt körbe.
Család tagjaink messze távol,
hiányt érzek, legyenek bárhol. |
|
|
- december 03 2015 14:24:59
Kedves Mária !
Semmi nem pótolja a családi szeretetet,szépen írtad versedet
szeretettel olvastalak
Tibor |
- december 04 2015 06:01:11
Drága Marika! Oly sokat elárul versed! Unokád szeretete, ölelése, csicsergése a nagyi számára kimondhatatlanul fontos és nagy öröm. Jó ha még Ő tud jönni, szép lassan lemorzsolódik a többi. Mindenki éli vagy már nem a maga életét. legalább ilyenkor jó érzés együtt lenni, a fészek melegét őrizni. Sajnos sok embernek nem adatik meg. Nagyon megérintett kedves versed mely úgy érzem, nagyon is szívből jött. Ölelésem. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
