Az egyik lágyan ringó kis patak,
másikból szenvedély, s tűz fakad
döntenem kell, melyik ezt jól tudom,
melyik? Elindulok egy úton...
Hátranézek, szeméből könny csorog,
de a kis patak folyik, csobog,
tűzhányó a szikráit szórja rám,
lényében izzik a tűz, lobog!
Döntenem kell, drága jó istenem,
ily' életem nem lesz már nekem
szeméből a szeretet sugárzik
szerelemmé erőm igy válik!
Hová lett a józan ész, mondd nekem
elloptad egyetlen fegyverem,
tovatűnt egy álom, s az értelem
mondd meg mit tegyek, ó, istenem!
Szeretem is meg nem is jól tudom,
egyedül indulok az úton
Halk zene szól, és sír a kis patak
ne bánd, hogy egyedül hagytalak!
Roppan a tűz, lángokban áll a szív,
érzem megfeszül, övé a kín
Tűz és víz örök ellenség marad
közben az én szívem megszakad!
Sejtelmes hajnali fény ablakon,
beoson hozzám egy hajnalon,
suttogja ne dobd el a patakod
tűz ropog, "nélküled meghalok"
Tisztul az értelem, hová vajon
mérlegelek, mert úgy akarom,
mindkettő kell nekem, mondd mit tegyek?
Szerelmes kettőbe lehetek?
a tűz, vagy a víz!
