Az Élet múló id?, mely röpke perc csupán
Olyan mint az évben a négy évszak.
A tavasz; amikor az élet megindul
A felh?tlen boldog gyermek elindul
A nyár, mely a tavasz munkáját beérleli
Feln?tt lesz a gyermek, és édes életet éli
A nyár hosszú éveket kinál, jót és rosszat
Melyet a feledés homálya kes?bb szétoszlat
A nyár az mikor élni szeretni kell,
Mert a kegyetlen id? soha meg nem áll
Egy pillanat ,s a nyár munkájat befejezve,
Észrevetlen tovaröppen, meg nem áll
Az ?sz, mely ezüstre festi a hajam
Az id? barazdát szánt az arcomon
Ez az évszak az,mikor el kell fogadni magam
Kezem faradt,szemem fakult,csöndes hangom
Hatvan hosszú év ,mi mögöttem van
Meg ?sz van csupan, de az id? rohan
Várom a telet, mely feher ruhába öltöztet
S mint kisgyermeket karjaiban dédelget.
