Tágra nyisd szemeid
És lásd, hogy mit tettél,
Mikor felém nyújtottad kezeid,
És a mindenem lettél,
Belém költöztél,
Örök tábort vertél,
Szívem rejtekén,
Megérintettél,
De egy átkozott hajnal,
Elszakított tőlem,
S most lesütött arccal,
Bámulom a földet,
S csak ámítom magam,
Hogy eggyszer visszatérsz,
S nem vagyok magam,
Mert mindig bennem élsz,
A Szívemnek a tűz,
Télben a tavasz,
Te vagy aki űz,
S életben tartasz,
Lelkem legjavát,
Elragadtad rég,
Egy kicsiny darabkát,
Belőlem kitéptél,
De nekem ez nem fáj,
Hisz tied mi enyém,
Sosem bántottál,
Mikor mindent elvettél,
Napról napra már,
Az üresség nyel el,
De lényem egyre vár,
Hogy jöjj már újra el,
S ha örök lesz a tél,
Ne bánkódj soha,
Mert végleg te lettél,
Szívem tavasza,
Nyisd hát ki szemed,
És lásd a lényeget,
Nem lehet nélküled,
Élni, csak veled!!! |
|
