Ködbeveszőn, még látom körvonalaimat,
s komótosan, bontom magamban korlátaimat,
látom,, bekerítettek az árnyak,
éjszakáimon az üres nappalok várnak.
Gyertyát gyújtok, s egyre bámulom,Most merre a kiút,merre kellene mennem,
bút bánatot kiegyenesedve kellene viselnem,
már más a világ és vele együtt a mindenem,
követtem egy álmot, de a cél előtt elestem.
Borzong a tél ridegen, lassan ereszkedik,
a fagyos, párás köd,s teljesen rám telepszik,
kihűlve megfagy bennem a vágyó gondolat,
szürke nap, részemre szépet nem tartogat.
Volt szép karácsonyom - úgy egykoron,
Legyen béke,s vegyen körül meleg szeretet,
bármerre visz utatok, mennék veletek,
