|
 Vendég: 134
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Végtelen türelem
legfőbb szükségletem.
Pokoli fájdalom
szaggatja a testem,
el kéne fojtanom,
de jaj, már nem bírom!
Rettegés, félelem
lovagol lelkemen,
közelít halálom
magamat sajnálom.
Kegyelmedet kérem
könyörülő Isten,
végy magadhoz engem!
Kacaghat a Sátán,
már régóta vár rám.
Halálos gyötrelem,
elfogy a türelem,
bűnbe taszít engem.
Életem eldobom,
nem lesz több fájdalom.
Bocsásd meg vétkemet,
ha most megkövetlek.
Búcsúzom tőletek,
megértéseteket
alázattal kérem.
|
|
|
- január 10 2016 16:12:51
Kedves Sarolta !
Mindíg azt gondoltam és tanultam az élettől,hogy a legnagyobb fájdalmak
közepette mindíg azokat kell nézni akiknek sokkal nagyobb az a fájdalmuk.
Tudom,könnyű tanácsokat adni,a helyzetet nem ismerve
A jó ég addjon békét és megértést lelkedre.
Szeretettel
Tibor |
- január 10 2016 17:46:15
Drága Mamuszka!
Mindig döbbenettel olvasom versed és gondolatomban is benne van életed. Mit lehet erre mondani? nagyon sajnálom! Isten tegye elviselhetővé szenvedésedet.
Életet eldobni nem szabad és ne is búcsúzz, mert szeretjük az írásaidat.
A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola  |
- január 11 2016 05:57:49
Drága Saroltám!
Én úgy gondolom, hogy az ember nem dobja el önként az életét, mert az életösztön visszatartó erő, legyen az bármilyen nagy a fájdalom. (Ismerem ezt az érzést közvetetten apukámtól) Mélyen megérintett a versed, remekül szemlélteted az iszonyatos fájdalom okozta lelki és testi vívódást.
Szeretettel gratulálok és ölellek: Évi
Ui.: Legyen még türelmed, kitartásod elviselni a fájdalmakat, nem könnyű, tudom, de azt is tudom, hogy az írás némileg gyógyszer a problémára, igaz, hogy csak tüneti kezelés, de az is jobb mint a semmi. Annak - gondolom - nehezebb, aki nem tud írni. Apukámnak is sokat segített az írás. Tudom, hogy miről beszélsz többszörösen is közvetetten. |
- január 11 2016 08:46:35
Drága Sarolta!
Csak szavakkal tudom enyhíteni fájdalmad, szomorúságod, elkeseredésed. Nagyon nehéz megszólalni ilyen őszinte írás után. Sokszor az ember azt gondolja már nem bírom, feladom. Az életet Isten adta és Ő is vegye el. Én ugyan nem olyan rég olvasom verseid, de mindig nagy érdeklődéssel szeretettel, mert van mondanivalójuk. Az adjon kis enyhülést, hogy nem éltél hiába, adtál, szerettél és sokan szerettek és szeretünk, várjuk verseid, véleményed. Ha erőd fogytán csak kérd az Urat segítsen még az utolsó órán is. Alázatod értékes emberi tulajdonság melyre kevesen képesek. Isten áldását kérve köszönöm meg, hogy megismerhettelek és szívembe zárlak. Békét, nyugalmat kívánva baráti ölelést küldök. Éva |
- január 11 2016 10:55:48
Süt a fájdalom soraidból...de nem akarlak közhelyekkel vigasztalni.Csak Istent kérhetem, adjon erőt elviselni az elviselhetetlent.
(Életedet ne dobd el, mert a következő akkor ugyanezeket a szenvedéseket hozná Rád)
Írd ki magadból... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
