Új lakásba költöztünk,
talán nyolcvanadszor,
katonáknak nem öröm,
de az ember harcol
Szépen fénylő új világ
más a helyőrség is
adj egy kortyot és igyál
jó lesz, hát ne őrizd
tovább józanságod,
gyönyörű a térkép,
dobozok közt jó ha látod
munka vár, s ez szép még!
Pillantok műve lesz,
helyre kerül minden
még egy kortyot önts nekem
hadd legyek már szinten!
Melyik szinten, ugyan már
nem ismersz még engem?
Új életünk oldalán
szeress kicsit, nem nem?
Jól van, akkor én iszom,
pakolj kicsi kincsem
ebben rejlik én titkom
ne hagyd, elveszítsem!
Elveszítsem az agyam,
mondd csak mi az nekem
eldalolom most halkan
fájni fog a fejem,
tudod, Te azt mennyire
hogyha a Nap feljő?
Nem gondol majd semmire
kalapáccsal fejt ő!
Hozd ide a kutat is
kiiszom egy szuszra
másnap reggel futhat is
jókedvem a csúcsra!
Na de majd csak dél körül
csillog már a lakás,
fájó szívem most örül
átéltem az éjszakát!
Nyolcvanadszor költözni
nem egy leányálom,
májamat megöntözni
ma már nem is vágyom!
Szép az élet jól tudom,
új környezet mesés,
izgalmas az életünk
és hidd ez nem kevés!
Költözünk, ha menni kell,
a hívatás szólít
ha magadban nem hiszel
a pia fejbe kólint!
Észhez térsz egy perc alatt,
nem dőlsz be a tőrbe
szedd össze most jól magad
nem vagy Te oly' dőre!
Új emberek, új csodák
északról nyugatra
megyünk, megyünk még tovább
úttalan utakra!
De én mégis szeretem,
csillag ragyog égen
szép volt, szép az életem
mint csillag az égen!
Deak Eva - január 11 2016 08:58:07
Évikém!
Az R-GO a kedvencem és ez a szám mindenek felett! A fiam mikor katona volt mindig hallgattam és sírtam. Aki a rendvédelmi szerveknél dolgozott vagy dolgozik csak az tud ilyen őszintén, hitelesen írni ezekről a dolgokról. Szeretettel olvastalak. Éva
gyongyszem555 - január 11 2016 09:07:34
Évikém, köszönöm, hogy olvastál, az R-GO-nak ez a száma nekem is különösen tetszik. Ebben a dalban benne van a katonaélet minden szomorúsága - a szépsége nincs, pedig az is volt még a sorállománynál is, voltak akik szívesen emlékeztek vissza katonaéveikre és még évek múltán is kellemes emlék volt neki, amikor találkoztunk - nyilván egy anyának nehéz elengedni a Fiát Nekem is nehéz volt annak idején, pedig tudtam, hogy hová kerül, milyen körülmények közé, melyik alakulathoz, de meg kellett tapasztalnia azt az életvitelt ott. Volt sok dolog, ami nem tetszett neki, de megedződött, mert egy férfinak ki kell állnia a próbákat még akkor is, ha nagyon nehezek a követelmények. Nyilván ez békeidőben volt, de a harcmezőn az más kategória. Arról Tibérius nagyon szép verse szól.
Szeretettel: Évi
Dellamama - január 11 2016 15:03:54
Évikém!
A katoni szolgálat velejárója lehet a koltözés is, no meg a társasági élet, a közös poharazgatás. Én is forogtam ilyen társaságban.
Tetszik a versed, jó hangulatú írás.
Baráti ölelésem, gratulációm: Maria
Köszönöm szépen, hogy olvastál. Igen, sajnos, vagy nem - én nem negatívumként éltem meg -a költözéseinket, az ember ha katonalány, katonafeleség ehhez hozzászokik. Engem kifejezetten boldoggá tett ez az életvitel. Sokan mondták a civilek közül, hogy ők bizony inkább a tartalék állományba helyezésüket kérték volna, minthogy Budapest kerületéből - ahol születtek, éltek Y évig, és szinte ki nem mozdultak abból a kerültből - elmozduljanak. Ez is egy életfelfogás. Ha Te is forogtál ilyen társaságban, akkor nyilván érted, hogy miről beszélek.
Mindentől függetlenül szerettem a katonaéletet, egy csodálatos, zárt társaság volt és mindenben segítettük egymást. Annyit életemben nem nevettem, mint a katonák között. Vidám, összetartó társaság volt, akár a munkahelyen, akár az otthoni környezetben. Hogy ma milyen, nem igazán tudom...
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Baráti szeretettel ölellek: Évi
Tiberius - január 12 2016 19:07:09
Kedves Évi !
Érdekes volt olvasni ezt a történetet.Én is voltam katona 53 ba orosz
felügyelet alatt aminek egészen más hangulata van különösen egy olyan
embertöl aki 17 éves korában orosz fogságba került ahol majdnem ott
maradt.
Szeretettel olvastalak
Tibor
gyongyszem555 - január 14 2016 13:35:13
Tudod Marám, nekem annak idején a hetvenes években, amikor én is katona lettem és a férjem eredendően, hogy "nem jó a katonaélet - persze a civilek mondtál -, mert olyan, mint a vándorcirkuszosoké...de én úgy döntöttem, hogy megpróbálom - persze mert győzött a szerelem -, hátha nem is olyan rossz.és jól döntöttem. Igaz, hogy sokszor költöztünk, de ez kihívás volt a számomra. Sok (jó) embert ismertem meg szinten az ország egészéből, minden településről. Voltak olyan katonafeleségek, akik nem merték ezt felvállalni, inkább elváltak.
Köszönöm, hogy olvastál drága Marám.
Baráti szeretettel ölellek: Évi
gyongyszem555 - január 14 2016 13:37:07
Tibor kedves, elhiszem, hogy Neked más "élményeid" voltak a seregről, 1953-ban én még meg sem születtem. Köszönöm, hogy olvastál.
