|
 Vendég: 115
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szárnyaim ha letöri az érzéketlenség
újra s újra megnövesztem én...
s míg lerohan egy gondolat
- letör teljesen -
magasba nyújtózik a mennyezet köröttem,
ölemben szétbomlik az éjszaka
szívemben huhog a sötét ,
elhúzódik fejem felõl az ég
s míg kukorékol a hajnal szememben
szorongok -mint vödörben a tenger...
Magamban helyet nem találok ,
helyette dajkálok -
kihûlt emlékeket
idegen-tipusú érzéseket
- metszenek...
s a rózsák lehelete lelkemben
felesleges melegség...
|
|
|
- március 04 2008 06:16:08
Drága ircsi! Ismét egy csodás gyönyszem a kalárison. A képek ellntéte csodálatosan adja vissza
önmagunkba fordulás, "szorongok -mint vödörben a tenger..."
A közömbösség,"szívemben huhog a sötét ,
elhúzódik fejem felõl az ég"
a deprsszió "dajkálok -
kihûlt emlékeket
idegen-tipusú érzéseket"
félelmetes hangulatát.
Te drága Õstehetség!
Nagyon megérintetted lelkemet, mint mindig.
Szeretettel Ölel marica mama |
- március 04 2008 09:19:38
Kedves Szoszircsi!
"S míg kukorékol a hajnal szememben
szorongok - mint vödörben a tenger..." Mily csodás szavak!
Addig jó, amíg újra "szárnyakat tudunk növeszteni".
Tetszett a versed.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 04 2008 10:45:01
Kimeríthetetlenül alkotod a különlegesebbnél különlegesebb képeket. |
- március 04 2008 12:38:53
Nagyon szépen írod a versed. Ehez gratulálok. Tetszik. Szeretettel:Kormi |
- március 04 2008 14:33:49
Ha a balfélteke erre képes, akkor a jobbal együtt mire !
Üdv.J. |
- március 04 2008 15:31:15
Egykedvûen szomorkás hangulatú versed tíz percig a monitorhoz ragasztott. próbáltam megfejteni az ihletés okát, pedig az nem mindig sikerül, és talán nem is annyira lényeges. Én egy megromlott kapcsolat végsõ stádiumának érzem, amelyet már nem érdemes megtartani, ráadásul dereng valami új ismeretlen kicsit idegen érzés, melyekre még nem érett meg a szív.
Fantasztikus a költemény, bocsánat ha nagyon mellényúltam, nekem ez is benne van, minden sorában. |
- március 04 2008 15:55:25
Én is úgy érzem,hogy túlléptél valamin...de ha új szárnyakat tudsz növeszteni,és belülrõl rózsáid meleget árasztanak,nincs okod szorongásra,....csak idõre van szükséged... |
- március 04 2008 16:04:23
[b]...nagyon-nagyon köszönöm a sok-sok érzékeny és különleges értelmezést...és azt,hogy megakarjátok fejteni...amit egyébként nem lehet... szeretettel ...[/b]szí... |
- március 04 2008 17:16:41
[b]SZISZIFUSZ...Te drága... mindíg veszed a fáradtságot és megpróbálsz engem megfejteni...de elképzelni sem tudod mekkora falba ütközöl.....sokszor tényleg magam sem értem...miért jönnek ezek a gondolatok...sokszor talán semmi okom rá......vagy még is...vagyy mégse.....lehet,,,,talán...sõt...mégis..no most légy okos!!!!!...viccet félretéve.....nagyon megtisztelsz!!! szeretettel...[/b]szí. |
- március 04 2008 18:06:39
Ne gyötörd magad! Dajkáld lelkedben a kedves emlékeket, õk kísérjenek! |
- március 04 2008 21:43:23
Az újra és újra szárnyat növesztés az akaraterõ... s aztán egy hangulat is elég, mely újra letöri lelkileg az embert... Hangulatok, érzések, remények kavalkádja. Leírni a leírhatatlant...
Üdv: Magdi |
- március 05 2008 12:50:52
Drága Szí!
Két napja olvasom ezt a verset!!!
Két reggel, két nappal, s egy este ezen mélázgatok!
OLvasom a kommenteket....majd újra a versed jön!
Most sírjak vagy nevessek?
Belõlem: szomorú, régi érzés, tenger, s hegyek, mit megmászni vagyok kénytelen, kelletlen....de megteszem, mert tenni akarom szüntelen.....de a hegyek újra nõnek, s én újra nekiveselkedem....az életem!!!
Ölel: Madi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
