|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Az élet rendje ez. Vigasztalnám magam,
de nincs szavam, fájdalom ül a lelkemen.
Széthullik a féltett ima. Tanácstalan
érzéseim foszlányait fércelgetem.
A sarokban félkész, faragott fakerék.
Büszkesége forgácsokkal kiseperve,
terve a bénult ujjaknak már vereség.
Árnyjátékot figyel a falon keserve.
Még szóra nyílnának a cserepes ajkak,
s becsapnak. Suttogását miért nem hallom?
Fejem lehajtom, nincs könnye a bánatnak,
szívemre száradtak rég. Vérzik az alkony...
...végső stádium ... |
|
|
- január 16 2016 13:10:58
Szomorú sorok,fájdalmas a vég,versedből sír a tehetetlenség.
Szeretettel olvastalak Tibor |
- január 16 2016 20:30:19
Kedves Gáborné!
Fájdalom, és emberi kegyetlen sors mély behatással van az olvasóra.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- január 18 2016 18:59:37
Fájdalmas sorok...nagyon jó a versed...szeretettel olvastalak Klári |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 07. szombat,
Róbert napja van.
Holnap Medárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
