Hiányod lassan megszokom
már csak szemem sarkában csillog könycsepp
lelkem halvány szûrõn keresztül figyeli a világot
félre teszi ami bejuthatna rólad s bánthat
már ismét szól a zene a fülemben
de csak lassan szomorún még
táncolni sincs még kedvem
mert inkább csak mozdulatlanul feküdnék
de van egy hely ahol lelkek érintik lelkem
kezek érintik kezem, biztosan s jó irányba vezetnek
bár szemem nem látja a világot
tudom, hogy szeretnek
körben állunk megnyugszom
érzem ahogy elcsendesül minden
kezek kezekbe fonódnak, megszûnik minden fájdalom
és tudom mikor én is vezetek mindezt átadom
megbiznak bennem,
én pedig szeretetet adok
többet mint amit várnak
mert ettõl érzem hogy jó vagyok
hazaérve már tudom jó helyre kerültem
szememre könnyebben jön álom
tündérem ki érintette lelkem
már csak reggelente látom
már kevésbé fáj a risztó magány
hiszen új közösség vár, mi langyos életembõl felráz
egy szemmel nem látható kötelék által kovácsolt
deszkát soha nem látott ,láthatatlan színház
marica - március 04 2008 06:36:56
Kedves hegy man!
Mintha csak a Napkorong weboldalról szólna a versed.
Szeretettel: marica
mullerildiko - március 04 2008 06:52:14
Igen, én is igy érzem, köszönöm, köszönjük, szép. Ildi
Torma Zsuzsanna - március 04 2008 09:01:49
Kedves Hegyman!
Nagyon szép a versed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
cookie001 - március 04 2008 10:20:56
....és ez így van
kormi37 - március 04 2008 12:43:05
Nagyon szép a versed. Örülök, hogy olvashattalak. Gratula. Szeretettel:Kormi
gondola - március 04 2008 18:12:13
Kedves Hegyman! Ez nagyon szép! Kívánom, csituljon a lelked!
Crysty - március 04 2008 18:41:23
Örülök, hogy így érzel, megéri hidd el, fordítsd arcod a nap felé és az árnyék mögéd kerül majd...
sziszifusz - március 04 2008 22:25:52
Kedves János! A szívzûr verset neked szántam, az elkeseredésedet akartam enyhíteni a remény felkenésével. Csak végül mégsem akartam beleavatkozni a lelked öntisztulásába. De most láttam, hogy elolvastad, és már egész humorosan reagáltál rá. Ez a mostani versed pedig szép reményekre jogosít.
