Napkorong

Reám nézzél, ne nézz másra,
a meztelen igazságra.
Az én tükröm igazmondó,
benne a kép lehangoló.

Egykor csókos, szép-ívű szám,
foghíjasan mosolyog rám.
Mintha homályosan látnám,
lötyög rajtam a bőrruhám?

Be kellene hunynom szemem,
hogy ne lássam öreg testem.
Sok pici ránc szemem sarkán,
hová tűnt a karcsú bokám?

Fejem búbján hajam gyérül,
arcom csak a sminktől szépül.
Barázdát szánt rám az idő,
hová lett belőlem a nő?

Ha a tükör mögé nézek,
előtűnnek régi képek.
Kívül változott a testem,
belül megszépült a lelkem.

Hozzászólások

gyongyszem555 - január 24 2016 11:27:19
Marikám!

Egy bizonyos kor után mindenki szembesül - főleg a Nők - ezzel a problémával. De az ember tudomásul veszi, hogy ez az élet rendje. Én nem szoktam sokszor tükörbe nézni, pontosan ebből a meggondolásból kifolyólag. Na és vigasztal az a tudat, hogy senki sem fiatalodik! De versed mondanivalójának a koronája az utolsó versszakod!

Idős korban már a belső szépség - a lélek szépsége - sokkal dominánsabb, mint a külcsin. Minden nő szép - nekem ez a mottóm - fiatalon is, idősen is és 9o évesen is, mert a lelke szép marad, a bölcsességről nem is beszélve. Én ilyen indíttatásból és ilyen szempontok figyelembe vételével nézem tükörképemet, és el is beszélgetek vele. Azt szoktam mondani neki: "hát csajszikám, jól megöregedtél, de tudod én így is szeretlek nagyon! És röhögj csak ki, nyugodtan, nem zavarsz, én tudom, hogy belül mennyit érek." És akkor elkomolyodik kissé, de újból megjelennek a mosoly és nevető ráncok.

Szeretettel olvastalak és gratulálok!

Évi

Deak Eva - január 24 2016 11:28:28
Marika drága, derültem is az igzmondó tükrön, meg szomorú is lettem. Rólam is írtál benne, de még mennyire. Nagyszerűen tükröződik versedben a kor haladtával amit megpróbálunk más szemmel látni, de nem megy. A szemem is megfáradt mára, csak a valóságot látja. Szép a befejezés, mégis van értelme az öregségnek. Tetszett a versed, szeretettel

olvastam. Éva

lambrozett - január 24 2016 15:43:27
Drága Mária! Írtam én is hasonlót.