Napkorong

Búcsú

Elmondom most mit érzek, de nem hullajtok könnyet,
megkönnyebbül szívem s a lelkemnek is könnyebb.
Azt hiszem, hogy számomra a végállomás leszel,
akár mit is csinálsz, bár mit is teszel.
Sok csatát megvívtam, mi csak te érted volt,
hogy egymásra találjunk, ez csak kettőnkről szólt.
Ha száz életet kapnék, te egyben sem lennél,
hát ha még egyszer velem ilyet tennél.
Eddig mint egy hamiskártyás, úgy éltem napjaim,
ne haragudj rám, de most kiterítem lapjaim.
Nem tartom már többé, magamban a bánatom,
mert nincs szívemben szerelem, csak is szánalom.
Nem vigyáztunk rá és kialudt a parázs,
Elmúlt a szerelem s vele minden varázs.
Nem zakatolsz többé, soha már a fejemben,
egyedül maradok, nem lesz más a helyedben.
Egyedül maradtam, szomorúan s gondtalan,
úgy élem az életem, akár egy hontalan.
Összeszorított foggal, én már csak nevetek,
hát ha ebben az életben még, boldog ember lehetek.
Az én megsebzett szívem, ezer sebből vérez,
de sajnos teirántad, már semmit sem érez.
Bár az igaz, hogy a szívem már sokszor tévedett,
de még sem tudom tovább élni, veled ezt az életet.
Búcsúzom hát tőled, a szívem engedd el,
hiszen a szerelmed, már úgy sem éri el.
Biztos lesz majd más, ki megengedi neked,
hogy játsszál a szívével s talán boldog is lesz veled.
Száz élet is kevés lenne, hogy meg győzzél engem,
hogy még mindig szeretsz s veled kell lennem.
Mint egy elsüllyedt papírhajó, már csak ennyit jelentesz,
remélem nem látlak többé s örökre elfelejtesz.
Azt hiszem az én szívem az soha sem téved,
minden percben meghalt veled, talán fel sem éled.
Az elején még oly csodás volt, mikor velem jártál,
örültem, ha megcsókoltál s a karjaidba zártál.
De ma már számomra nem más csak a múlt,
mert a mi szerelmünk, szeretetté alakult.
Barátként már nem nyújthatsz, soha annyit nékem,
hogy továbbra is te maradj az én feleségem.
Egy érzés lüktet vénáimban s nem ereszt el engem,
a szívem mélyén nagyon érzem, hogy messzire kell mennem.
Utoljára görnyedtem egy ócska papír felett,
búcsúzom hát tőled, az Isten legyen veled.
Nem áztatom tovább már, mert vizes lesz e levelem,
s nem tudod elolvasni, hogy nem kellesz már nekem.

Hozzászólások

gyongyszem555 - január 25 2016 22:26:30
Tetszett a versed, a ritmus, a rímek, a versforma, a mondanivaló. Igen, ha elmúlik a szerelem és talán átalakul "csak" szeretetté, nem biztos, hogy elegendő a további együttéléshez. Mert ha nincs elég szeretet, ez előbb-utóbb közönnyé válik.

Szerelemből barátság ritkán szokott alakulni, mert ahol egyszer tűz volt, de kialudt, abból nem lesz barátság. Fordítva inkább elő szokott fordulni, hogy barátság alakul szerelemmé. Kemény szavak, kemény búcsú, de legalább őszinte.

Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi